Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakik ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja
és cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi.
Csak a szádat tátsd ki!

Erdő szélén házikó,
házikóban nagyanyó.
Hát egy nyuszi ott robog,
az ajtaján bekopog.
"Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban!"
"Gyere, nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén."

Lementem a pincébe
vajat csipegetni,
utánam jött édesanyám
pofon veregetni.

Nád közé bújtam,
nádsípot fújtam,
az én sípom így szól:
di-dá-dú,
te vagy az a
nagy szá-jú.

Orbán Ottó: Egyformák

Kati és Eszter
egyformák,
nincs is náluk
egyformább.

Egyik kicsi,
a másik nagy,
mégis mása a
másiknak.

Ha kicsi, ha nagy,
békén sose hagy.

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én...

Kicsi vagyok én
majd megnövök én
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én
bátor leszek én
óriások palotáját
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én
nagy úr leszek én
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én
vezér leszek én
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?

Volt egy dongó, meg egy légy,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy molnár, meg egy pék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy asztal, meg egy szék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy kantár, meg egy fék,
tovább is van, mondjam még?
- Mondjad!

Ha neked ez nem elég,
öleld meg a kemencét!
Bumm!

Weöres Sándor: Elindult...

Elindult, elindult
Gáspár messze földre,
három betűje lemaradt,
Gás falu lett belőle,
három betője odaért,
pár lett belőle,
született öt gyerekük,
kettő fiú, kettő lányka,
ötödik meg vice-pápa.

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...

Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.

Gazdag Erzsi: Vendégvárás

Jöjj el hozzám hétfőn,
de ne gyere későn!

Jöjj el hozzám kedden!
Hadd nőjön a kedvem!

Jöjj el hozzám szerdán,
kopogtass a meggyfán!

Csütörtökön jönnél
tán még itthon lelnél.

Pénteken a kedvem
szétgurul a kertben.

Szombaton, barátom
a világot járom.

Vasárnap, vasárnap
engemet is várnak.

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a butort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:
- No, ne félj, - mondtam csendesen,
s magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Simai Mihály: Szekerező

-Szekerezzünk, szekeres!
-Hová menjünk? -Egyenest.
Nincs messze Nekeresd,
oda hajts egyenest!

-Itt a híres Nekeresd.
-Ki ad szállást, szekeres?
-Keressük meg pajtásom, a
nekeresdi kenyerest!

Fecske Csaba: Esti műsor

Anya mosogat,
apa meg olvas.

én pedig ordítok-
mintha könyvből olvasnám,
ha unom,
fordítok.-

apa is fordít,
most anya ordít.

Magyar házban a vendéget
szeretettel várják,
pirosra sült friss cipóval
szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,
mit tehet az ember,
köszönti a vendégeket
nagy-nagy szeretettel.

Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág

A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

Orbán Ottó: Törpék

Erdő mélyén
két törpe,
ülnek egy nagy
gödörbe.

"Én is törpe,
te is törpe,
le is vagyunk
nagyon törve."

Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel

Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.

Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:

fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,

árkon-bokron által,
háton hátizsákkal,

menni, mendegélni,
este hazatérni:

fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,

somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Nemes Nagy Ágnes: Pisti gondolkozik

Érdekes,
érdekes.
Én nem értem, mért van ez.

Hogyha Éva énekel
egy kis, vékony éneket,
mindjárt bejön a szobába
szomszéd- Gábor, Panni, Klára -
érdekes.

Ha én kezdek énekelni
egy NAGY, HANGOS éneket,
mindjárt kimegy a szobából
Éva, Panni, Klára, Gábor-
érdekes.

Pákozdi Gabriella: ebéd előtt

Duzzog a tűzhely magába'
csirke sül a hasába',
rajta fortyog a fazék,
bableves fő benne rég.

Kalácstészta, melegében
kendő alatt dagad éppen -
rizsgombóc és tört krumpli,
nem tudok így aludni!

Ezer illat orromban,
nyálam csorog kínomban;
- Hol egy villa? Hol egy tál?
Éhes vagyok, együnk már!

Pákozdi Gabriella: a madárijesztő keserve

Dúl-fúl förgeteg,
elvitte a fejemet!
Kobak nélkül
mit sem érek,
kacagnak a
seregélyek,
hiába is hadonászok,
kézzel-lábbal
kalimpálok,
körém gyűlnek
mindahányan,
és gúnyámra
fittyet hányva
gyomruk tömik
degeszre,
szőlőimet
szemtelenül
szemezve!

Így hát búsan
eloldalgok,
ki látott már
ilyen dolgot -
Vajon mitévő
legyek...
Nem látták a
fejemet?
Fejvesztetten
gondolkodni
se lehet!

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.
Rajta, pajtás, terpeszállás,
Törzsfordítás, térdhajlítás,
Helybenjárás, karlendítés.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.

Jöjjön inkább a virsli, a torma,
Reggeli kell, nem pedig a torna,
Az embernek földig ér az orra,
Hajladozni nem jó éhgyomorra.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.

Ép a lélek, tudjuk azt, ép testben,
Én meg épp a bal felemre estem.
Ámde csontom végre összeforr ma,
Kezdődhet hát a reggeli torna.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.
Rajta, pajtás, terpeszállás,
Törzsfordítás, térdhajlítás,
Helybenjárás, karlendítés.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.

Bal füledre tedd most a jobb talpad,
Így lehet csak eszményi az alkat.
Hónod alá préseljed a vállad,
Tarkód fölé fordítsad az állad.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.

Tedd a saját nyakadra a térded,
Így szaladj, míg magadat beéred.
Ettől tisztul a légzőcsatorna,
Nincs is jobb, mint a reggeli torna.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.
Rajta, pajtás, terpeszállás,
Törzsfordítás, térdhajlítás,
Helybenjárás, karlendítés.

Egy, kettő, három, négy,
Mély lélegzetet végy.

Egy, kettő, egy, kettő,
Egy, kettő, egy, kettő,
Egy. Kettő.
Egy... jaaaaaaaaaaaaaaaajjjjjjj...

(Köszönet a teljes versért Dorinának)

Gazdag Erzsi: Új év

Köszöntelek új év
új világa!
Hozz békességet
a világra!

Terülj, terülj ki,
tarka kendő!
Add elő kincsed,
új esztendő!

Ha új esztendő
én lehetnék,
minden gyermeket
úgy szeretnék,

mintha tulajdon
enyém lenne;
a jövendőmet
látnám benne.

Minden gyermekszív
rubinláda,
s egy-egy új év van
abba zárva.

Kányádi Sándor: Ballag már

Ballag már az esztendő
vissza- visszanézve,
nyomában az öccse jő
vígan fütyörészve.
Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul,
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Petőfi Sándor: A nap

Mi az a nap? Mi az a nap?
Nem is nap az tulajdonképp.
Ugyan mi hát?... Hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.
Valami óriásfiú
Kifújja reggel keleten,
S szétpattan este nyúgaton. -
És ez minden nap így megyen.

Petőfi Sándor: Arany Lacinak

Laci te,
hallod-e?
Jer ide,
jer, ha mondom,
rontom-bontom,
ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
meg talállak csípni,
igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
s nyisd ki füledet,
nyisd ki ezt a kis kaput;
majd meglátod, hogy mi fut
rajta át fejedbe…
Egy kis tarka lepke.
Tarka lepke, kis mese,
szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.
Mit csinált? Elment a kúthoz.
De nem volt víz a vederbe',
kapta magát, telemerte.
És vajon minek
merítette meg
azt a vedret?
Tán a kertet
kéne meglocsolnia?
Vagy ihatnék?… Nem biz a.
Telt vederrel a kezében,
a mezőre ballag szépen,
ott megállt és körülnézett;
ejnye vajon mit szemlélhet?
Tán a fényes délibábot?
Hisz olyat már sokat látott…
Vagy a szomszéd falu tornyát?
Hisz azon meg nem sokat lát…
Vagy tán azt az embert,
Ki amott a kendert
áztatóba hordja?
Arra sincsen gondja
Mire van hát?
Ebugattát!

Már csak megmondom, mi végett
nézi át a mezőséget,
a vizet mért hozta ki?
Ürgét akar önteni.
Ninini:
ott az ürge,
hű, mi fürge,
mint szalad!
Pillanat,
s odabenn van,
benn a lyukban.
A mi emberünk se' rest,
odanyargal egyenest,
a lyuk mellé,
s beleönté
a veder vizet;
torkig tele lett.
A szegény kis ürge
egy darabig türte,
hanem aztán csak kimászott.
Még az inge is átázott.
A lyuk száján nyakon csipték,
nyakon csipték, hazavitték.
S mostan…
Itt van…
Karjaimban,
mert e fürge
pajkos ürge
te vagy, Laci, te bizony!

Weöres Sándor: Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi
rajta ül a Haragosi
Din-don-diridongó;
Ha kiborul az a kocsi,
lerepül a Haragosi,
Din-don-diridongó;

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya
Din-don-diridongó;
Ha kiborul a fakutya
lepotyog a retyerutya
Din-don-diridongó.

Weöres Sándor: Regélő

Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,
őcsak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Weöres Sándor: A Tündér

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

Szepesi Attila: Városok

Tornyos Szeged híres város,
nincsen ottan utca sáros,
rózsát öntöz a mészáros,
cinkét árul a bazáros.

Magasan áll Győrnek vára,
meg ne állj ott éjszakára:
kezed Duna nádja vágja,
lábad Rába rákja rágja.

Debrecenben decemberben
minden sámfa kirügyezzen,
minden vállfa levelezzen,
arany násfa megteremjen.

Muzsikás Pécs török város,
még a templom is turbános,
a cégtábla elefántos,
a hegyoldal kardvirágos.

Nyíregyháza hideg verem,
kilincsre fagy a tenyerem.
Háztetőkön, erkélyeken,
muskátlifán alma terem.

Régi Buda városában
rigók laknak kertes házban,
papagájok tornyos házban,
pincsikutyák palotában.

Tarbay Ede: Cipósütő mondóka

Parazsad süssön
kemence,
cipót puhára,
kerekre,
lángost laposra,
veresre,
jól süss kedves
kemence.

Piruljon benned
réteske,
fonott kalácsunk
fényesre,
huszár, pojáca,
mézeske,
jól süss kedves
kemence.

Takács Zsuzsa: Óvodások

Körbejárnak, körbe,
leülnek a földre,
visszafele elindulnak,
feleúton megfordulnak.
Felállnak a földről,
kiállnak a körből.
Kiabálnak, ki-be járnak,
megfordulnak, visszaállnak.

Dombon törik a diót.

Fecske Csaba: Bajusz

Egyszer vót, hol nem vót,
ha nem vót is régen vót:
a nagyapám bajusza
nem fért be a faluba.
Ha nem fért, hát levágták,
hét kaszával kaszálták,
kaszálták, kuszálták,
három hétig csupálták.
Nagyapám csak kacagott,
s három boglya bajuszáért
vett egy szopós malacot!

Restár Sándor: Vízbe estem

Folyó folyik
vize árad
jaj az ingem
lassan szárad

vízbe estem
kiúsztam
most az egyszer
megúsztam

Takács Zsuzsa: Pólyás

Nem is olyan picike,
csak a lába, a keze,
csak a füle, csak az orra,
nyaka, térde, könyöke.
Nem is olyan picike.
Nagyobb, mint egy mákszem,
nehezebb, mint egy mogyoró.
Feje a tenyeredben
feketerigó.
Tejet iszik reggel,
tejet ebédel, vacsorál.
Nappal mindig alszik,
éjjel néha sírdogál.

Orbán Ottó: Kikiáltó

Tessék kérem,
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!

Kapható itt fakalap,
kizárólag pult alatt,
kőbölcső és üveging,
feleáron, príma mind!

Tartós gumióvoda,
gurul ide meg oda,
meg emide,
meg amoda.

Ezenfelül kapható
kőből trójai faló,
elsőrangú hacacáré,
három forint húsz krajcáré'.

Tessék kérem,
tessék kérem,
nincs jobb hely a piactéren!

Orbán Ottó: Kisördög

Hétfő, szerda, csütörtök,
Kati mint a kisördög.

Bajusza van lekvárból,
kilóg a hasa a nadrágból,
minden holmit szétrámol.

Jön,
megy,
dörömböl.

Nem telik ki nagyobb lárma
három szekér töröktől.

Nemes Nagy Ágnes: A hugom

Haja barna, szeme kék
nincs kint minden foga még.

Selypít is még egy kicsit,
azt mondják rá: csorba csík.

Ha én mondom: csorba csík,
cini-hangon felvisít.

A ruhája burett-ruha,
kék, akár a levendula.

Kék ruhában ül a réten,
gyalogbodza zöld tövében.

Bodza szárát meghúzkodja,
kisebb, mint a gyalogbodza.

Nahát! Hogy ez milyen pici!
Fa alatt ül- ő azt hiszi.

Beney Zsuzsa: Kéz

Egy ujjamat szopogattam,
Két ujjammal cérnát fogtam.
Három ujjam nézegettem,
négy ujjamat mind megettem.
Öt, sok ujjammal nyulásztam,
gurigázni is próbáltam-

csak kezemmel, két kezemmel
semmit sem csináltam.

Beney Zsuzsa: Tíz pici vándor

Tíz pici vándor
trappol az úton,
ki a szobából,
be a szobába.

Tíz pici vándor
fürödni indul
cérnapatakba,
kék pocsolyába.

De nem mehetnek!
Pedig sietnek!
Gyorsan felkapják
cipőbe dugják

a tíz kis vándort.
Nem kiabálnak,
bent a sötétben
csöndben sírdogálnak.

Pákozdi Gabriella: Apa, miért…?

Apa, miért hull a hó?
Égi mezőn pitypang nyílik,
szélvész lánya,
virgonc pára,
dérszakállú tél szavára
bóbitáját fújja-rázza -
Ezért, ezért hull a hó.

Apa, miért esik eső?
Versenyt futnak mennybolt ívén
felhőifjak;
s hogy loholnak,
izzadtságuk licseg-locsog,
záporozva földön kopog -
Ezért, ezért esik eső.

Apa, miért süt a nap?
Földanyó tág udvarában
sok a vendég,
éhes népség,
nekik sül aranyszín-lángos,
tőlük lesz az ég világos -
ezért, ezért süt a nap.

Apa, és a szélvész lánya
mit csinál, míg nem jön tél?
Felhőifjak hova mennek,
ha a verseny véget ér?

És Földanyó, mikor pihen,
akkor van az éjszaka?
De mi van, ha fáj a keze
vagy üres az udvara?

Apa, hallod, mit kérdeztem?
Vagy már nem is figyelsz rám?
Kicsi manóm, majd folytatom,
de az másik mese már…

Devecsery László: Mese a kabátról

Felöltözött a kabát,
magát begombolta,
seholsincsen fejére
került rá a kucsma.

Seholsincsen nyakára
felkötötte sálját,
lyukas ujjú kesztyűjének
nem lelte a párját
Seholsincsen keze fázott,
azért maradt otthon,
kesztyű nélkül a kabát:
EZÉRT MARADT HOPPON!

Jankovich Ferenc: Az egyszeri-
kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó felkiált: "Elfogyott a fánk!"
Se fánk-se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt, biz egy sziporka sem.
Holott már kezdett esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk-se fánk...

Mit csináljunk? -gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk is csorgott, fényesült a szánk:
Csak hűlt a fánk és parázslott a fánk...
Se fánk-se fánk...

"Átszaladok a szomszédba!" -mondom én...
Jaj, úgy röstellem, -húzódott szegény,
És nagyokat zötyögött Nagyanyánk:
"Itt egy garmada fánk, és semmi fánk..."
Se fánk-se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
De került másnap jó akácfa-fánk,
S irral-pirral mégis kisült
Az egyszeri-kétszeri fánk.

(Köszönet a teljes versért Jánvári Zsuzsannának)

A mi iskolánkban minden énekel,
a csengő kezdi reggel, s az osztály rá felel,
énekel a tábla, hogyha kréta szántja,
Nálunk abból is muzsika fakad,
ha nyikorog a pad.

A mi iskolánkban az volna a jó,
ha a számtan is így szólna, dó re mi fá szó,
a történelem lecke csupa kotta lenne,
és taktusra írnánk a fizika dolit,
s a tanár szavait.

A mi iskolánkban ünnep minden nap,
A hétfő itt a keddel vidám táncra kap,
Úgy szállnak itt az évek, mint a lenge ének,
büszke, boldog mind, aki idejár,
akár a madár.

(Az összerakott szövegért köszönet: Editnek, Szabó Katinak, Tariné Berkes Katalinnak és Tercsinek :))

Babszem Jankó

Ismeritek Babszem Jankót ugye, hogy mindnyájan.
Szüleivel ott lakott egy erdőszéli házban.
Volt neki egy kis puskája, vagy két centi méter.
telerakta ezer apró mákszemnyi söréttel.

Refr.: Ekkora! Mekkora?
Mint egy babszem akkora.
Minden rosszra mindig kész,
huncut kiscsibész.

Erdő mélyén szoktak néha farkasok tanyázni.
Elment egyszer Babszem Jankó farkasra vadászni.
Megleste a farkas komát, megcélozta nyomban,
de a farkas észre vette, és bekapta hamm-hamm!

Refr.

Szerencséje volt Babszemnek, apukája látta.
Farkas hasát egy nagy késsel azonnal felvágta.
Sírt rítt ám a rosszcsont Babszem, mert az apja hopp-hopp.
Nadrágját egy szalmaszállal csúnyán kiporolta.

Refr.

(Köszönet a teljes szövegért Sütő Zsuzsannának)