Óvónénit köszönti ma
Minden versünk, dalunk,
Elbúcsúzunk, mert az ősszel
Iskolába indulunk.

Búcsúzunk az óvodától
Köszöntővel, énekkel,
De amit itt megtanultunk
Nem feledjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
Okoztunk is néha bajt,
Kérjük, mégis szeretettel
Gondoljon ránk vissza majd!

Édes óvónéni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.

Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.

Édes óvónéni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.

Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Donászi Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam :
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.

Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Óvó néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!

Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban.
a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk.
köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek,
ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.

Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek.

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.

Donászi Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam...
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.

Bihari Klára: Válás az óvodától

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.

Tandori Dezső: Óvodások ballagó-dala

Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
Tessék meg- megállni.
Mint a fűben
a madár-
körülnéz
és
messze száll.

Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda-
nem felejtünk
el
soha!

Mentovics Éva: Hív a csengő

Három éves múltam éppen.
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások -
néha azért visszajárok.

Hogy is volt…

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.

- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!

- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.

Kovács Barbara: Kicsik búcsúja a nagyoktól

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?

Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?

Iskolába mennek
betűket tanulni,
Sok tudománytól
fognak okosodni.

És, ha majd eljönnek
látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk
csodaszép meséket.

Kívánjunk hát nekik
szerencsés tanulást,
Most pedig vidám
búcsúzást, ballagást.

Iványi Mária: Kicsik búcsúja

Búcsúzik a kiscsoport is,
Nagyfiúk és lányok!
Játék közben, mese közben
Gondolunk majd rátok.

Ti se felejtsétek soha
Régi óvodátok!
S kukkantsatok be-be néha
Mikor erre jártok!

Kedves vendég lesz itt mindig,
Peti, Palkó, Márta.
Addig is tanuljatok jól!
A viszont látásra!

Kovács Barbara: Középsősök búcsúja a nagyoktól

Igaz, hogy a labdát tőlünk
sokszor elvettétek,
Mégis sajnáljuk,
hogy innen majd elmentek.

Igaz, hogy a csúszdáról
sokszor elzavartatok,
Mégis jó volt játszani
veletek, ti nagyok.

Igaz, hogy a kisházat
mindig elfoglaltátok,
Mégis ti voltatok,
a legjobb barátok.

Igaz, hogy a körbe
sose engedtetek,
Mégis nagyon jó volt
játszani veletek.

Igaz, hogy a hajónkon
sokszor ti voltatok,
De mókuskerekezni
minket is hagytatok.

Ezért most kívánjuk
nektek kedves nagyok,
Hogy az iskolában
legyen jó dolgotok!

Mezei csokor

Tarka mező virágai,
lilák, sárgák, kékek,
hadd kötök most belőletek
búcsúcsokrot, szépet.

Búzavirág, pipacs, láncfű
marad még a réten,
búcsúzom az óvodától,
hadd búcsúzzam szépen.

Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása

Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.

Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.

Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.

Donászi Magda: Búcsúznak a középsősök

Hatesztendős fiúk,
hatesztendős lányok!
Búcsúzásul én is
minden jót kívánok.

Búgócsiga helyett
golyós töltőtollat,
azzal induljatok
iskolába holnap.

Három egész napon át

Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.

Alan A. Milne: Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon-nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom.

Donászi Magda: Búcsúzunk tőletek

Búcsúzunk tőletek,
Most egy kis időre,
Rövid kis időre,
Kerek esztendőre.

Kerek egy év múlva
Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól
Mi is búcsút veszünk.

Ne görbüljön szája
Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman:
A viszontlátásra!

Donászi Magda: Búcsú

Búcsúzzunk jókedvvel!  
Búcsúzzunk vidáman! 
Egyszer találkozunk 
Majd az iskolában.

Addig arra kérem 
Az új nagycsoportot: 
Mackóra, babára 
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas, 
Nagyon sokat iszik. 
A kaktusz keveset, 
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre, 
Kisszékre, kiságyra! 
Kedves új nagycsoport! 
A viszontlátásra!

Kiss Jenő: Óvodában

Óvodában
nagy szobában
kicsi asztal,
kicsi szék.

Óvodában
fiúk- lányok-
Ők is mind- mind
kicsikék.

Évek jőnek,
nagyra nőnek
fiúk- lányok
kicsikék.

De sosem nő
már nagyobbra
kicsi asztal,
kicsi szék.

Takács Klára: Ovisok búcsúja

Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az abc-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!