Csoóri Sándor: Csetneki

Hosszú nyakú Csetneki
sánta lovát csetleti.
Csetleti, botlatja,
lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki:
sárba csöppen Csetneki.

Fésüs Éva: Békanóta

Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!

Brekeke!...

Gazdag Erzsi: A kis kakas rézgarasa

Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.

Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.

De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"

Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

Gazdag Erzsi: Tarka cica, fehér cica

Tarka cica,
fehér cica, haj!
Meglátta, hogy
kemencén a vaj.

Tarka cica,
fehér cica
egyet ugrott, haj!
S nyelve hegyén
elolvadt a vaj.

A gazdasszony
haragjában
seprűt fogott, hej!
S kopogott a fehér cica,
tarka cicafej.

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem...
Volt egyszer egy iciri
piciri házacska.
Ott lakott egy iciri
piciri kis macska.
Volt annak két iciri
piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri
piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri
piciri kis macska,
hová lett az iciri
piciri barmocska.
Bejárja az iciri
piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri
piciri tekergőt.
Bejárja az iciri
piciri kaszálót,
s nem látja az iciri
piciri kószálót.
Rátalál egy iciri
piciri kis tökre,
bánatában iciri
picirit meglökte.
Felfordult az iciri
piciri tököcske,
benne a két iciri
piciri ökröcske.
Megörült két iciri
piciri ökrének:
Vége van az iciri
piciri mesének.

Tarbay Ede: Macskazene

Zimm, zumm,
zenekar,
kesze-kusza
hangzavar.

Húr, húr,
birkabél,
ujjam éri,
már zenél.

Síp, síp,
nádsíp,
fújd a végit,
felvisít.

Dob, dob,
bőrmalac,
ha rád ütnek,
hangot adsz.

Kár, kár,
varjúék
énekelnek,
fut a nép.

Zimm, zumm, zenekar,
én sem tudom,
te sem tudod,
senki sem tudja,
mit akar,
ez a baj...

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló

Ment az utcán tarka ló.

Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most kibújt
barna-fehér vadgesztenye.

Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).

Kányádi Sándor: Róka-mondóka

Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!

Megay László: Sárkány

Nem a hegyen, sem a völgyben,
hanem egy nagy mesekönyvben,
nem oly régen, mostanában
sárkány lakott egymagában.
Zord az élet, nem derű
sárkánynak, ha hétfejű.
Ha köszöntik -Jó napot!- ,
emelhet hét kalapot.

Drégely László: Bohó álom

Kert alatt,
Rét alatt
Bundás kutya
elszaladt.

Tarka volt,
Farka volt,
Hátán macska
lovagolt!

Zelk Zoltán: Az okos tücsök

"Tücsük, húzd az én nótámat!"
-szól a margaréta.
"Azt húzzad, hogy virág vagyok
és nem sárgarépa..."

"Tücsök, az enyémet húzzad!"
-piros pipacs mondja.
"Az enyémet! Az enyémet!"
-kiáltozzák sorba...

Szegény tücsök látja már, hogy
a fele sem tréfa:
a végén még hajba kapnak
pipacs, margaréta.

Ezért így szól: "Nem húzhatom
nektek, szép virágok,
ma van a Hold neve napja,
neki muzsikálok..."

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kis mézrevalót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban
"Sok kicsi, sokra megy"-dúdolja magában.

Tordon Ákos: Libasorban

Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.

Orbán Ottó: Tigris

Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.

Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:

"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka

Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.

Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."

Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.

Mindjárt elérem már" -
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.
Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?

Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.
S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."

Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.
"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."

Tordon Ákos: Libafagylalt

Ez a gúnár hóbortos,
azt gágogja: FAGYLALTOS.
A fagylaltja hó és jég,
jó, hogy ingyen adja még.

Tél hidege megfagyaszt,
nyár melege megolvaszt,
libafagylalt elfogyott,
a fagylaltos megfagyott.

Pákozdi Gabriella: százlábú-bánat

Láb, láb, csupa láb
kétszáz zokni
legalább
ezenfelül
kétszáz cipő
irgalmatlan nagy
hajcihő
kikötözöm
bekötözöm
húzom fűzöm
nyomom lököm
cipő
zokni
láb-galiba
- Mért nem lettem inkább csiga?

Weöres Sándor: Békák

Brekekex
brekekex
brekekex!

Gyere bujj
viz alá
ha szeretsz!

Idelenn
soha sincs
vad idő!

Idelenn
sose hull
az eső!

(Köszönet a teljes versért Szilágyi Andreának)

Devecsery László: Az egerek szekere

Szalmatető, szalmaház,
benne vajon ki tanyáz?
ott laknak az egerek,
készítenek szekeret.

Szalmából font a szekér,
tíz búzaszem belefér.
Csipegetik verebek!
Éhesek az egerek...

Sajtból vannak a lovak,
s ha búzaszem nem marad:
felfalják a lovakat.

Szabó Lőrinc: Hörpentő

Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Köszönet a teljes versért Jánvári Zsuzsannának)

Elefánt

Megfázott az elefánt
rossz dolog a nátha,
bánja már, hogy nem maradt
messzi Indiába'.

Rács előtt egy kisgyerek
tanakodva nézi,
mibe fújja ormányát
az elefántbébi?

Nem fújhatja, nem bizony
csöppnyi zsebkendőbe,
legfeljebb egy jókora
lipi-lepedőbe.

(Köszönet a teljes versért Gergácz Tiborné, Mariettának)

Macskamama kiscicája

Macskamama kiscicája
kikukkantott a világba!
a szobából a konyhába,
a konyhából a tornácra,

a tornácról a kisudvarra,
a kisudvarról az utcára!
Nem vigyázott magára,
belelépett a sárba!

Megszidta az anyukája:
Ne lépj többet a csúf sárba!
Háztető a macskajárda!
Ott jár-kél a macskanép,
ha sétára vágyik épp!

(Köszönet a teljes versért Kore Bernadettnek)

Pille, pille, pillangó

Pille, pille, pillangó,
Szállj le a kezembe,
szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

Pille,pille,pillangó!
Olyan,mint az álom.
Mitől lettél ilyen szép?
Én majd kitalálom.

Libbenő szép virág,
felhő közelében,
hernyóból lett tündérlány
Odafönn az égen.

Pille,pille,pillangó!
Szállj le a kezembe,
Szivárványnak színeit
fesd a tenyerembe!

(Köszönet a teljes szövegért Dancsó Évának, Ritának, Csillának, Várnainé Krisztinának, Szabóné Gecse Évának, Móninak)

Hol lakik a halacska?

Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kék patak,
lent lakik a víz alatt.

Vízben alszik, vízben kel,
vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
Buborék a labdája.

(Köszönet a teljes szövegért Jánvári Zsuzsannának és Vígh Évának)

Székely Éva-Gaál Éva: Házunk körül

Jól megrakva a szekér,
harangszóra ideér.
Szekér előtt fut a ló,
utána a kiscsikó.

Kinn a kertben sok virág,
tulipán és szarkaláb.
Sárga szirom, barna porzó,
nagyon szép a napraforgó.

Estefelé kolompolva
hazatér a tehéncsorda.
Idefordul Riska éppen,
sok tejet hoz a tőgyében.

Késő van már, Laci fárad,
kívánja a puha ágyat.
Fönn az égen mi ragyog?
A hold meg a csillagok.

Hát a disznó vajon hol van?
Benn röfög a disznóólban.
Nem ad tányérra, csuporra,
a vájúban túr az orra.

Laci reggel friss nagyon,
kitekint az ablakon:
beragyog a nap a résen,
átbújik a keritésen.

Édesanya felkelt régen,
ruha szárad a kötélen.
Tiszta, mint a liba szárnya,
hófehér a dunna, párna.

Hogy ne legyen semmi hiba,
csakugyan itt van a liba.
Füvet, gyomot eszeget,
talál éppen eleget.

Tanítgatja tyúkanyó
a csibéket, mi a jó.
Ide gyertek, ne oda!
Megy a csibeóvoda.

Jaj, de fél a cica, pedig
Bundi kutya csontot eszik.
A betörő be se mászhat,
Jól őrzi Bundi a házat.

Fészkére leszállt a gólya,
tátog két gólyafióka.
Várja már a vacsorát,
éhes a gólyacsalád.

(Köszönet a teljes versért Freidler Orsolyának)

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam

Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!

Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.
Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász!

Orbán Ottó: Torreádor

Bika, bika
fekete
feje meg a
feneke.

Dúl-fúl, toporog,
a homok csikorog.

Jaj, a bika, jaj!
Jaj, jaj, jaj!
Itt van a baj.

Itt jön a bátor:
a torre, a torre,
a torreádor.

Orbán Ottó: A faállatok

Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.

Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.

Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ejh, mi a kő! Tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsülje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberül szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

Sárga lábú kiskakas kiugrott a gyepre.
Körmös sarkantyújával udvar közepére.
Megállj, megállj, Tarajos!
Bár a szemed haragos,
jó pecsenye a húsod,
azt magad is jól tudod!

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
rábőg, hogy: I-á!

Rút! Rút! Rút!
Fel is, le is út:
mérges Pulyka te szereted
csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt a iskola.

Weöres Sándor: Kutyatár

Harap utca három alatt
Megnyíllott a kutyatár
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Húsz forintért tarka kutya
Tízért, fehér kutya jár.
Törzsvevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutyatár, kutyatár, kutyafülü Aladár.

Zelk Zoltán: Hová szaladsz vizipók?

-Hová szaladsz vizipók?
-Keresem a békát!
-Mért nem húzol kiscipőt?
-Gyorsabb így mezítláb!

-Miért futsz ily sebesen?
-Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...

-Hol lesz a lakodalom?
-A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...

-Hát a menyasszony ki lesz,
békakirály párja?
-Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...

Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty

Volt egyszer egy ponty,
Úszott, mint a pinty!

Volt egyszer egy pinty,
Repült, mint a ponty!

Együtt mentek...
Úsztak, szálltak, mendegéltek,
tán még most is mendegélnek,
ha a kelő napsugárban
útjuk végére nem értek.

Elöl ment a ponty.
Úszott, mint a pinty.

Utána a pinty.
Repült, mint a ponty.

Dénes György: Gólya

Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-bóca kabóca,
ég a lámpa kanóca,
de be hozzánk ne gyere,
mert a szomszéd egere
itt lapul az ágy alatt:
elkapja a lábadat!

Zelk Zoltán: Erdőben-berdőben

Alszik a szél, föl se kelt,
olyan kedve van ma,
a vihar is lehevert,
a szél öreganyja.
Alszik az egész család,
nem fut a szellő sem-
mitől csörren hát az ág,
levél mitől zörren?

Nem egyébtől, két madár
röpül éppen erre,
az egyik a hársra száll,
a másik a cserre.
Jó a hárs is, a cser is
a fáradt madárnak,
azon is meg ezen is
pihenőt találnak.

Éppen arra jártam én,
fák alatt megállva,
hallgatóztam, vártam én:
fütyül-e madárka?
Megértettem a szavuk,
ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-
tanúm reá a kakukk,
szóról szóra így volt:

-Honnét, szomszéd?
-Ahol voltam, onnét!
-Mit evett?
-Eleget!
-Mi jót?
-Hernyót!
-Hány volt?
-Egy volt!
-És még?
-Kukacot!
-Mennyit?
-Hatot!
-Hát még?
-Legyet!
-Hányat?
-Hetet!
-Mást még?
-Pondrót!
-Sok volt?
-Nyolc volt!
-Jó volt?
-Jó volt!

Hallgattam volna tovább
ezt a párbeszédet,
de hirtelen akkorát
fújt a szél: fölébredt!
A vihar is vele kelt,
s huga is a szellő-
ezer levél útra kelt,
szinte szállt az erdő!

Az égen egy felleg állt,
dézsa a kezében,
s mint aki csak erre várt,
ránk öntötte éppen!
Megáztak a madarak,
megázott a szél is,
szedhettem a lábamat,
bőrig áztam én is!

Orbán Ottó: Oroszlán

Kisoroszlán, gömbölyded,
boldog, mikor bömbölhet.

Nagyoroszlán kevéssel,
beéri húsevéssel.

Kisoroszlán, Nagyoroszlán,
hol rohangál, hol poroszkál.

Orbán Ottó: Krokodil

Krokodil, krokodil,
hétpróbás,
bőrpikkelyes, sárbundás.

Krokodil, krokodil,
kipislogsz a nádból,
krokodil, krokodil,
a szemed sem áll jól!

Móra Ferenc: A csókai csóka

Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron
Örökkön-örökké
Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."

Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?

"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

Tordon Ákos: Libabolt

-Libapaucs kapható!-
gá-gá-gágog Lúdanyó.
-Válogathat minden liba,
van itt piros, sárga, lila,
zöldesbarna, szürkéskék...
Nézzék, itt a feketék!
Príma papucs, el nem vásik,
soha többé nem kell másik!
Minden méret kapható!
Minden papucs eladó!

Hosszú a sor, rövid a nap,
de a végén mindenki kap
papucsot a lábára,
csak teljék az árára.

Zelk Zoltán: Őzek, nyulak, szarvasok

Őzek, nyulak, szarvasok,
hideg már az erdő,
szelet hoz még az éjszaka,
havat hoz a felhő.

Őzek, nyulak, szarvasok,
mi lesz ma ebédre?
Havon pirult fűszál, jégen
fűtött falevélke.

Őzek, nyulak, szarvasok,
mit isztok utána?
Három patak jön mihozzánk
ma ebéd utánra.

Őzek, nyulak, szarvasok,
hol alusztok éjjel?
Betakar minket az erdő
köddel, falevéllel.

Osvát Erzsébet: Balambér

Van egy kutyám,
Balambér,
Elcserélem
galambér'.

Vagy eladom jó áron
Vasárnap a vásáron.
Akkor aztán vehetek
hat galambot, vagy hetet!

De hát mivel etetem?
Tiszta búzám nincs nekem.
Balambérnak jó a csont.
A kosztjára semmi gond!

Balambér a barátom.
Ha eladom, nem látom.
Nem adom én Balambért
se pénzért, se galambért!

(Köszönet a teljes versért Tecának)

Devecsery László: Kis katica

-Kis katica, merre jársz,
égen-földön merre szállsz?
Merre viszed hét pettyedet?
Hadd repüljek távol veled!

-Ég, föld között repít szárnyam,
virágok kelyhe az ágyam.
Szárny nélkül te hogy' repülnél?
Hét petty nélkül is örülnél?

-Kis katica, repülj messze:
szép, távoli, új egekre!
Szárny nélkül én nem követlek,
hét petty nélkül nem vezetlek.

-Kis katica! Merre jársz?
Égen-földön merre szállsz?

Tóthárpád Ferenc: Nézzétek csak,
gyerekek!

(házi veréb)

Nézzétek csak, gyerekek!
Ott azok a verebek,
Ha süt a nap, naponta
Lubickolnak a porba’.

Ha arra jár valaki,
S az út porát felveri,
Megrezzen, de mindahány
Pletykálkodni visszaszáll.

Ám az eső, ha esik,
És az árok megtelik,
Az egész út csupa sár:
Elrepül a sok madár.

Mi marad? A pocsolya,
Ebihalnak uszoda,
S fröcskölődő gyerekek.
Kacagnak a verebek!

Szervusz, pajtás, nyuszi pajtás, én vagyok a róka.
Mit köszöntgetsz, hisz mi ketten sose voltunk jóba'!

Hely pedig én úgy szeretlek, mint medve a mézet.
Ha lehetne, nyuszi pajtás menten megennélek.

Tudom, tudom, de úgy hiszem, hogy felkopik az állad.
Elszaladok. Utol sem érsz. Fürgébb vagyok nálad.

(Köszönet a teljes versért Fördősné Tóth Ibolyának)

Kvitkó: Fecske

Puha fészek melegén
fiatal kis fecske
kíváncsian egyre csak az
édesanyját leste.

Kicsi fecske csivitel
kora reggel óta
"Mondd anyuka, hogy legyek
jó fecske-fióka?

Sárból hogyan tapasztunk
fészket ilyen szépen?
S hol a napfény, mikor
felhő van az égen?

Ősszel hová repülünk
olyan nagyon messze?
S mondd, ott túl a tengeren
hegy és folyó lesz-e?"

Csicsereg és kukucskál
jobbra-balra szerte,
felröppen agy szúnyogért
s ni, már le is nyelte.

"Jól csináltad fiókám
éppen ahogy kellett.
Majd megtanulsz minden mást is
édesanya mellett."

(Köszönet a teljes versért Megyeri Ildikónak)

Nemes Nagy Ágnes: Nyúlanyó húsvétja

Nyúl-mamám, te, Nyúl-mamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,
megmutatjuk, mit tudunk,
vízben szánt a csónak orra,
nyúl-fülünk az orr-vitorla,
halihó, halihé!
szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,
szép húsvétvasárnapot!
Látjuk rajtad Fűzfa Terka,
ágad csupa fűzfabarka.
Adj hát barkát, Terka drága,
húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.
Mi lenne, ha kiugornál?
Kérj a tyúktól friss tojást,
hófehéret, óriást,
majd kifestjük szép pirosra,
zöld-pettyesre, kék-csíkosra.

Ki kopog az ól falán?
Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!
Így lesz nekem jó napom:
csibe csipog csónakon.

Indulj, Nyiszi, rajta, kész!
Bátor Nyúl a tengerész!
De kiugrál ott a réten?
Bárány Bandi hófehéren.
Karcsú láb és tejszín bunda,
Gyere, Bandi, csónakunkba!

Mennyi minden van a bárkán!
Bárkán van már Bandi bárány,
bárkán csirke, bárkán barka,
mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,
partnak told a bárka orrát,
most kiszállunk, hol a festék?
Tojásfestés: kötelesség.
Nézd, a csónak de ügyetlen
így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!
Nyiszi lassan megtanulja.
Tojás héját, azt ne törd be!
Be ne ess a kék bödönbe!
Hogyha mindezt befejezted,
elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: kelj fel, Évi,
Minden sarkot meg kell nézni.
Ágy alatt vagy pad alatt
nem láttál itt nyulakat?
Az ablakot kinyitom:
nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán
Elment már a Nyúl, a Bárány,
de a tojás, nagy halom,
itt maradt az asztalon,
kidíszítve teli tállal
tulipiros tulipánnal.

(Köszönet a teljes versért Garajné Hajagos Andreának)